Őszi balatoni vÍZitúra

"Habár fölűl a gálya,

S alúl a víznek árja,

Azért a víz az úr!"

(Petőfi Sándor, 1848.)

Az őszi balatoni túránkat kettős céllal terveztük: versenyzünk a Challange –idén kilencedszer megrendezett- vízitúrán, valamint egyben a magunk eszközeivel szélesítjük a Balaton kissé szűk idény kihasználását. Hiszen van itt látnivaló rengeteg. Azzal szemben, hogy a Balaton és környéke kihalt tájjá változik minden évben az augusztus 20.-a körül bevágódó vihar után, álljon itt egy pici amerikai falu példája, ahol az ott lévő, egyébként szép, XIX. századi templomban van egy falépcső. Ez a falépcső olyan híresség, hogy „csak” 240 ezer lapon olvasható erről információ, milliók látogatják évente. Ha vízben állna, én is írnék róla. Ezt kell(ene) megtanulnunk.

De most szálljunk le a vízre, és foglalkozzunk a túra eseménnyel.

CHALLANGE START

Az idei feladat Balatonlelléről elindulva és ugyanide visszaérkezve meglátogatni Balatonszemes, Balatonföldvár, Tihanyrév, Balatonfüred,  Tihany, Fövenyes, Balatonakali, Zánka, Révfülöp,:Ábrahámhegy, Badacsony, Szigliget, Balatongyörök, Keszthely Phoenix és Keszthely város, Balatonmáriafürdő, Fonyód, Balatonboglár kikötőit. Mindezeket összesen 34 óra alatt! Nincs megállás, erre fel kell készülni. Kell egy ismerős, aki vállalkozik erre és még hajója is van. Kell még térkép, iránytű, elemek, akkumulátorok, fürdőruha, sísapka, kesztyű, lámpa, kávé, 2 napra hideg élelem, stb.-stb. Aki nem gondolta végig mire is vállalkozott, az indulást egy sportáruházba tehette át, növelve egy hálózsáknyi összeggel az aznapi bevételt. Az indulás hajnalán többen feltűnést keltettek 20 db.-nál is több zsemle- és 180 db. feletti szelet téliszalámi rendelésükkel, hozzátéve 60 db. kockasajtot. Az élelmesebbek előbb nem a start-asztalhoz mentek átvenni a dokumentációt, hanem a 100-nál több induló pillanatok alatt betankolta az 50 liter teát.

A GYŐZTES SZEME

Jerabek György, a győztes „Marhajó” nevű, „8MOD” típusú hajó team-organiser-e így ír élményeiről:

Felbőgtek végre a motorok – kis tanakodás, hogy a kiírásban szereplő motorhasználat korlátozás a hajózási szabályzatot említve kötelező, vagy megengedett használatot írt-e elő – de azután az előző versenyek tapasztalatára hagyatkozva pöfögve hagytuk el a kikötőt és fordultunk szélbe, hogy felhúzzuk, amink csak van! Akkor még a blistert is. Sajnos a Füredről visszafelé menetben ennek az alkalmatosságnak már híján voltunk, megszakította egy pöff – de a rajtnál sokak szemében ez volt a jel, hogy kire is kell figyelni, ki lehet esélyes a befutóra.

Szemesen még szépen együtt volt a mezőny, Földváron mi már nehezebben tudtuk megítélni, hogy ki van velünk versenyben – valamiért a szponzorok idén nem kényeztettek túl sok szalaggal – talán jövőre mindenkiről messziről virít majd, hogy a Challange pezsgőért vitorlázik. (Persze a középmezőny szépen együtt csatázott egymással, hol a Nelly-B21, hol a Huzat-B21 volt egy kicsit előrébb. B.G.) Tihany még jó szélben esett útba, Füred felé sajnos ki kellett kerülni egy versenyt – de a hajóforgalomra nem lehetett szavunk, kikerültek és utat engedtek nekünk, mind a be-, mind a kifutáskor, hiszen igazából nem is tehettek mást, ránk volt írva, hogy mindenre el vagyunk szánva… 

A Tihanyi kardinális bójákat a part felől kerülő hajó legénységétől csak a parton tudtuk meg, hogy nem a tapasztalat vitte őket erre az irányra, hanem a hit: tavaly mi is ebbe a hibába estünk, de szerencsétlenségünkre nekünk akkor homokot fogott a hajónk feneke – nekik kedvezett a szél, döntve haladva meg se koccant a tőkesúlyuk.

Fövenyes (persze, mert Kilián-telepként ismertük 40 évig, azelőtt meg Antal-telepnek hívták B.G.) nincs a térképünkön, de még a GPS térképén sem – legalábbis azokon, amit a hajón találtunk, nem mutatott ilyen települést. Szerencsére egy régebbi kiadású útikönyvvel megfejtettük a rejtélyt – pedig már tavaly is feladta nekünk ezt a leckét rendezőség – persze akkor is volt rá megoldás.

Zánkán már vártak ránk, Révfülöpig ismerős volt a part és azt hittük fenékig lesz tejfel a számlavadászat, sajnos a tej-terméktanácsot nem vontuk be az előrejelzésbe így a parton is értékes perceket tudtunk veszíteni. Innentől pénz és telefon nélkül nem futott ki emberünk többet…

Badacsonynál majdnem lőttünk egymásra, ugyanis volt egy hajó, akik hamarabb kapcsolták be- és később  kapcsolták ki azokat az iszonyat pöfögőjüket (a motort B.G.), ránk dörrentek, hogy mi viszont azonnal vegyük le a gyújtást, mert hujdejnyebejnye - pedig azzal a szolid beépített prüntyögővel épp szélbe lehetett fordulni – haladni pedig mi gyorsabban haladtunk, vitorlával.)

Keszthely szintén érdekes, itt két kikötő van az útitervünkben. A városi kikötő fénye a vízfelől nézve a zöld/piros oszlopon, csak nappal láthatóak – még az is megfordult a fejünkben, hogy talán az előttünk futó hajók kicsavarták a körtét, de ezt elvetettük. (Vicces a Phoenix kikötő is. Ide fekete éjszaka érkezett a mezőny, és kikötőfény semmi, az is fekete. Ilyen színű világítás nincs a HSZ.-ben. A túrára felkészülés során tavasszal, írásban jelentettük be ezt a hibát a BHRt.-nek, eltelt az idény 3 hónapja, változás sajnos semmi. B.G.)

Máriafürdőn fordult meg a számunkra a verseny! A hajó, amelynek már-már nyomát vesztettük, de a kikötő-torkolatban már csak pár percnyire voltunk tőle, hirtelen hátramenetbe váltott és „nekiszaladt a víznek”! Lehetetlen! Éjjel, ezen a sötét helyen nem létezik, hogy pecséthez jutottak, hacsak nem rendeltek oda valakit, akit régebbről ismertek! Öreg hajósok, rutinjuk és helyismeretük – hittük akkor – eldöntötte talán a versenyt? Persze, mi nem adtuk fel, és jó, hogy hajlandóak voltunk háromnegyed óráig vadászni a parton, első körben lendületesen nekiszaladni a kikötőláncnak – jelentem ő volt az erősebb – majd lágyékom tapogatva felrongyoltam az útra, ahol az általam ismert kávézók voltak – mind zárva. Visszafelé a vegyesboltnál néhány esélytelen, pár hozzám hasonló keresgélők voltak , akik sejtelmesen válaszolták kérdésemre: „aki keres: talál”, de iránymutatást még fejbiccentéssel sem adtak. Végül egy taxis, aki -tekintve integetésem intenzitását- lassítás nélkül hagyott az út mellett – de, láss csodát: visszafordult! Pecsét a csomagtartóban – ilágításs persze elmentünk valameddig, ahol világosban ki lehetett keresni, becsületére legyen mondva: hajtottunk visszafelé, mint a veszett fene… Közben társaim egy közelben kikötött és még kabinval bíró hajót próbáltak pecsétért környékezni – valószínúleg az ő futó embereivel találkozhattam közben én a parton – azt hitték szívatjuk őket, pedig dehogy… Végre indulhattunk tovább.

Fonyódig ismét a szél hajtott bennünket. Előzőleg a keszthelyi öbölben a 0-ás szél 0 sebessége kicsit megviselte a csapatot, de most itt a szél grósz nélkül hajtott előre bennünket 7-8 csomóval, a pirkadatban – ha nem is láttuk, hogy ki halad előttünk – reménykedtünk, hogy ez a szél nekünk kedvez. Az eredményhirdetés után derült ki, hogy ennek a hajónak vitorlája szakadt, sajnáltuk, jobb lett volna, ha ép állapotban győztük volna le őket. 

Boglár előtt elzárták a szelet! Mintha csapból folyt volna és a vízkorlátozás miatt elvették belőle a nyomást. De túléltük. Szerencsére a lendület és a helyenként arra suhanó angyalok szárnyai belökdöstek bennünket  Lellére, 5 óra 30 perckor – később tudtuk meg – sorrendben negyedikként! Mi minden kikötőt teljesítettünk, elértük a maximálisan szerezhető pontszámot, ezzel győztünk a szoros versenyben, méltó ellenfelekkel küzdve értünk célba! Ha jövőre is lesz még hajónk: jövünk!

Vízitúra tanulságok

Ha 2 napos, vagy hosszabb, megállás nélküli túrára indul a legénység, akkor a kapitánynak szigorú beosztást kell készítenie és betartatnia még saját magával is, azért, hogy mintdadíg legyen pihent ember a fedélzeten. Nem szabad arra hallgatni, hogy ki mennyire edzett és felkészült: „már a Szent István túrát (250 km. volt) is végigjártam, nekem nem kell aludnom” mon valaki, majd este 11 órakor eldőlt és hajnal 5-ig nem is láttuk. Már kilencedszer fekszünk neki a víznek és mégis volt olyan kapitány is, aki ezalatt nem pihent eleget. Az is megtörtént egy ht, de hamaajón, ahol mindenki kidőlt, hogy alig tudtak kikötve megállni egy pihenőre, annyira kimerültek. Az alkohol is erősen besegít, ugyan már egy kis mennyiség is megteremti a jó hangulator fáradtság jelentkezik utána. A hajóvezetőnek pedig kifejezetten tilos fogyasztania, hiszen a „zéró tolerancia” a vízre is érvényes: 0 és 8 ezrelék között már szabálysértést követ el, aki fogyaszt.

Tudnivalók a tavi víziút kitűzésről

Tihanynál találkoztunk a kardinális jelekkel. Ismeretükhöz tudni kell, hogy a Balaton víz- és szél viszonyai egy kritikus hely (Tihany-Szántód, 1.5 kilométer) kivétellel elég egyszerűen jegyezhetőek meg. Általában a szél merőlegesen fúj az északi parttól a déli felé. Az északi part olyan gyorsan mélyül, hogy a hajók –orral előre- akár egészen a partig futhatnak ki. De nem így a déli parton, ahová a szél lankásan és dűnésen felhordta a homokot. A déli part már méteres merülésű hajóval sem közelíthető meg, csak több száz méter nagyságrendű távolságra. Más a helyzet Tihannyal szemben Szántódnál, ahol a félsziget nyugati oldalától kelet felé-, közepétől dél felé-, a keleti partjaitól pedig nyugat felé fúj a szél. A homokot pedig, összehordja a félszigettel szemben. Ez a homokfelhordás nem dűnés, hanem sík jellegű, Szántódnál a parttól befelé folyamatosan, még 1000 méter távolságban is csak 75 centiméteres a víz. De ez még nem minden, hiszen a vízfelszínen a szél a vizet a nyugati medencéből a keleti felé hajtja, másfél kilométeres szélességben. De a keleti medence vize nem magasabb, tehát sebesen visszafolyik alul, kb. 100 méteres szélességben és ez az áramlat kiharap a fenékből a Tihany-Révtől kb. (csak!) 300 méterre egy 12 méter mélységű sávot.

A kardinális jelekkel kell „kitűzni” (tavakon) ezt a szűk hajózási útvonalat, hiszen jelöletlenül -ilyen forgalmas helyet- hagyni nem szabad. Az ábrán is látható bizonyos érthető szabályosság, hiszen a felfelé mutató jelzés mellett csak annak északi oldalán-, a lefelé mutató jelzés mellett pedig annak csak a déli oldalán szabad elhaladni. A nyugati- és a keleti kardinális jelek megjegyzését az olvasóra bízom.

A Balatonnal, Tihannyal és a vízzel kapcsolatos a kérdésem is: Mit látott a „LÁTOTT HAL” a vízben? Akik megküldik nekem a helyes választ, azok számára a szerkesztőség kis ajándékokat fog kiküldeni.

(szöveg és illusztráció) Benyovszky Gábor

gbenyov@t-email.hu